San Juan del Sur

Thursday, December 03, 2015 Unknown 0 Comments


Ometepe után megint egy szörfös kisvárosban kötöttünk ki, San Juan del Surban, a Csendes-óceán partján. Itt konkrétan nincsenek hullámok, motort kell bérelni vagy átvitetni magad a közeli partokra, ahol egy, esetleg két báron kívül nincs semmi, csak a hullámok és a többnyire üres, kilóméternyi homokos part.

Szörfözni jóóó!


Életképek a san juan-i piacról.


Húst valaki?


Itt is bôszen készülnek a karácsonyi ünnepekre...35 fokban.


Persze itt is remek kávét ittunk például ebben a macskás El gato coffee bárban.


Végre Zsoltiról is egy kép.


Üres óráinkban a tengeri (élõ)világ feltérképezésével foglalkoztunk.


Vagy kémleltük a tájat.


Azért lecsúszot egy két koktél is.



¡Hasta luego!

0 comments:

Ometepe

Thursday, December 03, 2015 Unknown 0 Comments

Annyira belejöttünk a kompozásba, hogy áthajókáztunk a Nicaragua tó közepén található Ometepe szigetre. Annyit érdemes tudni, hogy itt két vulkán is éldegél egymás mellett békességben.


A kompozást ennyire élvezte az utazóközönség. Mi pedig lelkesen szedjük a Zsolti buvár sulijában beszerzett utazó bogyót, ami csodás a "hánykolódások" ellen.


Moyogalpa a legnagyobb település és minden sarokról látni az 1600 méteres Concepcion  vulkánt.


Béreltünk robogót és elindultunk felfedezni a szigetet. Ellátogattunk egy termál vizes kis strandra, mely az egyik vulkánból ered és ahol kókuszos rumos koktélt "kellett" szürcsölnöm.


A tóban édesvizi bikacápák élnek, és teljesen barna a víz a vulkanikus talaj miatt.


Banánültetvény...nyamm
Tiszta mázli, hogy a robogós sisakom megvédett egy esetleges banán ütközéstôl.


Àtrobogtunk egy kifutópálya közepén.


Természetesen itt is kötelezô volt legalább egy vulkán meghódítása, úgyhogy egy helyi túravezetô és egy norvég csajszi társaságában felküzdöttük magunkat a Concepcion vulkán kilátójához.



Kötelezô esti programok a faluban:

Evés...


Rögtönzött Moyogalpa's got talent hallgatása...


Helyiek mindennapi életének megfigyelése a kikötôben, mint például mosás...


Vízbe csobbanás...


Naplemente orgia...



De a nap végén, Daniel Ortega (a nicaraguai elnök) és Che Guevara a legnagyobb sztárok.





0 comments:

Bienvenidos a Nicaragua

Sunday, November 29, 2015 Unknown 0 Comments


A határátkelés nem volt egy leányálom, fórumok olvasásával próbáltunk felkészülni mi is vár ránk a Costa Rica és Nicaragua közötti átkelõn és nagyon örültem, hogy Zsolti most is ott van velem és védelmezôen fogta a mancsom. 
Eleve úgy indultunk el Santa Teresa-ból, hogy nem foglaltunk szállást Nicaragua-ban, mert nem voltunk biztosak benne, hogy átjutunk a határon aznap. ( Már nagy a lazaság :))

Ugyanis itt is migráns válsàg van kérem szépen, persze ez nincsen benne az európai híradóban. Amióta Kuba és Amerika között elkezdett lassan rendezõdni a viszony a kubaiak attól félnek, hogy az USA már nem fogja nekik megadni olyan könnyen a menekült státuszt, ezért tömegesen elindultak Amerikába, mindent hátrahagyva, egy jobb élet reményében. Jelenleg van egy olyan jogszabály, ha egy kubai állampolgár a szárazföldön lép az USA területére és kér menekült státuszt, az gyorsított eljárásban kap letelepedési engedélyt, amivel már dolgozhat és küldheti haza a családnak a pénzt.

Ecuador az egyetlen ország ahova nem kell a kubaiaknak vízum, ezért ide átrepülve megkezdik a szárazföldön való menetelést Kolumbia, Panama, Costa Rica, Nicaragua es Mexikó útvonalon.

A nicaraguai elnök megelégelte az átvonulást és lezárta a határt szerencsétlen kubaiak elôtt, akik most ott tobzódnak és várják, hogy tovább mehessenek. Ennek köszönhetôen tele volt a határ gépfegyveres katonával, elkeseredett kubaiakkal, akik nem adják fel és milliónyi turistával, akik szeretnének egyik országból a másikba jutni.


Végül 12 órás buszozás után megérkeztünk ebbe a pici ékszerdobozba. 
Mindketten imádtuk Granadát! Gyönyörû kisváros, kolóniális stílusban, színes házakkal, nyüzsgõ helyiekkel és mindenhonnan szóló zenével.







Sokat barangoltunk a hôség ellenére, egyszerûen volt valami a városban, ami magával ragadó. 



Ez volt a törzshelyünk a fõtéren.


Újabb vulkántúra, naplementében



Denevér barlang ( Nem kicsi voltam betojva, amikor százával repkedtek felénk)


Láva ( pokol kapuja)


A szülinapom alkalmából megörvendeztettem magam egy csokoládé masszázzsal, ahol tiszta kakaóval vonják be az egész tested és annyira finom puha lesz utána a bôröd, mint a baba popója. Az íze pedig...konkrétan nyalogattam magamról ezt a finomságot. Utána egy napig nem is fürödtem, inkább élveztem a cocoa varázst.




0 comments:

Pura Vida Santa Teresa

Saturday, November 28, 2015 Unknown 0 Comments

Ide is tömegközlekedve jutottunk el, röpke 7 óra alatt. 3 busz, 1 taxi és egy komp segítségével. Üdv hippifalváról, ahol nem igazán van beton út, gyerekkorom Anilin utcájára emlékeztet, csak itt a mindennapos esõ miatt még sáros is. 

A település híres a remek szörfözési lehetõségekrõl és a jógáról. Mi nem is terveztünk mást tenni, mint ennek a két lehetõségnek a teljes kihasználását megfûszerezve egy  édes kis semmittevéssel. 

A várost teljesen elfoglalták a francia és német turisták, de a legtöbb vendéglátó létesítmény és szálloda is az ö kezük alatt futott, volt egy csomó francia pékség, smoothie bár és vega helyek. Az elsõ alkalommal találtam mandula tejet Costa Rica-ban, yiippiiieeeee! Annyira ellazultunk az 5 nap alatt, hogy nagyon fényképet sem készítettünk, úgyhogy be kell érni ezzekkel.

Minden reggel felpattantam a bicajomra, ami inkább volt egy guruló rozsdaszerkezet és eldöcögtem a jóga órámra, minden nap máshova, nehogy megunjam az ehhez hasonló kilátást. 

A csúcspont az volt, amikor az egyik jóga mester elénekelte Óz a nagy varázsló "Somewhere over the rainbow" címû slágerét az óra végén, majd utunkra engedett minket. Zsolti ez idö alatt bérelt szörf deszkát és lelkesen gyakorolta a hullámok meglovaglását. 

Egy nap sikerült kimozdulnunk és befizettünk egy hajós kirándulásra, ahol búvárkodással és egy lakatlan szigeten való BBQ ebéddel kedveskedtek nekünk. 


A sziget egyetlen lakosa Filoména a vaddisznó, aki rettentõ barátságos és imádja a banánt. 

Ezen kívül fogyasztottunk újabb adag rizses húst ( itt már nem keverik babbal) és némi alkoholt is, és úgy általában 9-10 órákat szunyáltunk :-) 

Nehéz az élet na!

0 comments: