Észak-Vietnám

Megérkeztünk Hanoi-ba. Forróság. Robogók. Szemét. Itt sem lehet csapvizet inni. Megint egy fejlôdô ország nehézségei. Fáradt vagyok. Anyucikámat akarom. Üvölt a Backstreet Boys. Nincs ablak a szobánkon.  Pfúj, én azt nem eszem meg. Káosz.

Ezt éreztem az elsô pár nap amikor találkoztam Vietnámmal. Aztán szépen lassan megnyugodtam és kitártam a szívem az ország elôtt.


Hanoi-ban duda szó és utcai árusok dominálnak, és miután megtanulsz közlekedni egy olyan országban gyalogosként, ahol nincsenek közlekedési szabályok, egész jól érzed magad.
Itt senki sem fog lelassítani, ha zebrán szeretnél átmenni, még akkor sem ha épp van lámpa és az zöld.
A piros lámpa semmit sem jelent a robogósoknak, mert ugyanúgy mennek tovább, kanyarodnak, mintha nem is létezne. Mégis, az egésznek van valami ritmusa és szépen csordogálnak, mindenki megy a dolgára.
Ja és azt sem árt elfogadni, hogy hatalmas kosz van az utcákon, ételmaradék és bûz :)


Az óváros nagyon romos, de ugyanezért szerethetô és különleges. A gyümölcsök és zöldségek fantasztikusak és nagyon olcsóak. Itt az utcai étkezésnek még nagyobb kultúrája van, mint bárhol máshol, kis mûanyag székeken ücsörögve fogyaszthatod a nem túl higiénikus körülmények között készült leveskét.


A robogó itt lételeme minden embernek, mindent képesek szállítani rajta. 4 fôs családot kutyástul, dob felszerelést, a betakarított terményt és úgy általában bármit, amit mi nyugati emberek berakunk a kocsi csomagtartójába.


A fôvárostól északra a hegyekben található Sapa, ahova azért mentünk, hogy megcsodáljuk a rizsföldeket és a helyi embereknél vendégeskedjünk kicsit. Mázlink volt az idôvel, már kopogtatott az esôs évszak, de még megvárta amíg mi ott vagyunk.


Sokat túráztunk a környéken, felemelô volt az a hatalmas csönd és nyugalom Hanoi után.



Házigazdáink nagyon egyszerû emberek, de annál kedvesebbek. Ahhoz, hogy valaki ùgynevezett Homestay-t üzemeltethessen, kell, hogy legyen Wc a házban. Ez elég nagy luxus itt, de a mi vendéglátóink, már egy jóideje ûzik ezt az ipart, úgyhogy náluk még zuhanyozni is lehetett. A bácsi épp védelmezô nyakláncot készít az unokájának.


Ô itt Mao, a házianyukánk. Egyszerûen tündéri jelenség, mindig mosolyog és viccelôdik. Azt mesélte, hogy ô egy igazi huncut csaj volt, nem is akart férjhez menni, sôt vissza is utasította az egyik kérôt, ami itt azért nem szokás. De aztán jött a nagy szerelem és most már 3 gyerkôccel gazdagodott kis családjuk.


Szóval itt aludtunk, a függöny mögötti matracokon.

Ahova ôk is járnak. Remélem...Minden gyerkôc nagyon kedves és érdeklôdô, szaladtak minket üdvözölni és integetve mondták, hogy Hello és Bye :)



Sapa-ban minden olyan egyszerûnek tûnik, az emberek boldog tudatlanságban élik mindennapjaikat, jószívûségbôl és mosolygásból pedig ötösre vizsgáztak.


 Az itteni falvakban mindenki rizst termel, de nem adják el, csakis saját fogyasztásra. Nem is esznek nagyon mást, csak rizst zöldségekkel, ünnepnapokon néha csirkét vagy malacot. De nekünk azért összerittyentettek egy elképesztôen finom vacsorát, sok sok földi jóval. A bivaly a másik bevételi forrás ( a turisták után) ha pénzre van szükségük lebattyognak a városba és eladnak egyet.


Következô állomás Halong öböl, világörökségünk része. Tudtuk, hogy nagyon sok a turista, tudtuk, hogy célszerû drágább hajóra befizetni és úgy általában nem indultunk neki óriási elvárásokkal.

Kezdjük ott, hogy valamiért egy sokkal jobb hajóra tettek minket, ezen a ponton nem kérdezôsködik az ember lánya, csak örül, mint majom a farkának.
Meg ennek a fürdôkádnak.


Meg az ötfogásos étkezéseknek.


Ilyenkor már nem süt a nap errefelé, az egész öböl, ködös, szürkés hangulatot áraszt, de nekünk így is tetszett.
Sokan úgynevezett úszó falvakban élnek, a vízen van a csónakházuk és halásznak.


Akkor most jöjjön az ami nincs a képeslapokon. A végeláthatatlan szemét. Vietnámban amúgy sem mûködik a szemétszállítás, nincs benne a kultúrában sem, hogy nem szabad eldobálni a szemetet. Szóval a Halong öböl iszonyú mocskos, tele szeméttel. Remélem lassan észbe kapnak, mert ha az országot ellepi a szemét, akkor a turizmus fogja bánni. Tényleg borzalmas.


Sejtelmes hajnal.

Elvittek minket egy gyöngy farmra, ahol mesterségesen megy a termelés és konkrétan szegény osztrigába mûtéti beavatkozással implantálnak kis gyöngyöket, amibôl pár év alatt kifejlôdik a drága ékszer. Vagy nem, mert sok kagyló nem éli túl a beavatkozást :(


Halászok és a kunyhójuk.


Következô nap elhajóztunk egy szigetre, ahol kaptunk egy cuki kis bungalowt és az éjszakát is itt töltöttük. Még jógázni is sikerült a teraszunkon.


Viszlát!