Oroszlán város avagy Szingapúr

Amikor az ember megérkezik Szingapúrba, egybôl érezni, hogy itt mindennek megvan a rendje és mindenki tudja mi a dolga. Semmi káosz, ôrület vagy kosz, inkább csendesen visszafogott. Szerintem egy nagyon kényelmes város, pár napot el lehet itt tölteni, mi is próbáltuk maximálisan kihasználni az idôt. Még a hôség és páratartalom sem szegte kedvünk, pedig annyira izzadtunk, hogy még a levegôvételnél is minimum egy deci vizet vesztettünk.


A város eléggé futurisztikus, mintha valami filmforgatásba csöppennél, de tényleg látványos.


Elképesztô tisztaság van mindenhol és látszik, hogy a kormány sikeresen átnevelte a népet és leszoktatta ôket a szemetelésrôl.

Nini, mibe botlottunk?!


Óriási botanikus kert létesítmények.



Ennyi bevásárló komplexum biztos nincsen sehol máshol a világon, enyhe túlkínálat van, egy csomó hely kong az ürességtôl.

Az egyik legnagyobb látványosság a Gardens by the bay és az éjszakai kivilágított ufó pálmák. Van valami varázslatos benne, olyan mintha tündérországba lépnél.




Egyre nehezebb munkavállalási engedélyt szerezni külföldiként, az elmúlt 10 évben annyi expat telepedett le, hogy a kormány megijedt és most próbálja promótálni a helyi munkaerô foglalkoztatását.
Nagyon jó a közbiztonság, a közlekedés, az iskolák és persze nem utolso sorban fillérekbôl meglátogathatod Ázsia többi részét repülôvel.
Egy hétvége Thaiföldön? Hhmmmm...


Belvárosi séta.


Rengeteg szép buddhista templom van városszerte.


Kínai negyed.


Az ázsiai gyerekek nagyon szépek és ultra cukik. Itt Szingapúrban viszont még annál is cukibbak, nem tudom miért, de folyamatosan olvadoztam :)
Ráadásul nagyon jól neveltek, nem hisztiznek és tisztelik a felnôtteket.


Új-Zéland után ismét összefutottunk Zsófival, aki az elmúlt 1 évben bicajjal szelte a vilàgot és egy hihetetlen cool csaj és minden tiszteletem az övé ezért a teljesítményért.
Még arra is rávett, hogy elmenjünk futni hajnalban, amikor meg nem 100%-os a páratartalom. Szingapúrban egyébként mindenki fut és a parkok is olyanok hétvégén mintha valami maratoni esemény lenne. Gondolom hozzászokik az ember szervezete ehhez a meleghez, de én még soha nem izzadtam ennyit mint a 12 km közben és után.


Roberto és Noémi voltak olyan aranyosak és befogadtak minket erre a pár napra, az apartmanjukból tényleg egy lépés volt a medence, reggelente még félkomásan a legjobb belefordulni a vízbe.


Házigazdánk ilyen helyeken dolgozgat hétvégén, nem kellett sokat gyôzködni minket, hogy meglátogassuk a melóhelyen.