Bienvenidos a Nicaragua

Sunday, November 29, 2015 Unknown 0 Comments


A határátkelés nem volt egy leányálom, fórumok olvasásával próbáltunk felkészülni mi is vár ránk a Costa Rica és Nicaragua közötti átkelõn és nagyon örültem, hogy Zsolti most is ott van velem és védelmezôen fogta a mancsom. 
Eleve úgy indultunk el Santa Teresa-ból, hogy nem foglaltunk szállást Nicaragua-ban, mert nem voltunk biztosak benne, hogy átjutunk a határon aznap. ( Már nagy a lazaság :))

Ugyanis itt is migráns válsàg van kérem szépen, persze ez nincsen benne az európai híradóban. Amióta Kuba és Amerika között elkezdett lassan rendezõdni a viszony a kubaiak attól félnek, hogy az USA már nem fogja nekik megadni olyan könnyen a menekült státuszt, ezért tömegesen elindultak Amerikába, mindent hátrahagyva, egy jobb élet reményében. Jelenleg van egy olyan jogszabály, ha egy kubai állampolgár a szárazföldön lép az USA területére és kér menekült státuszt, az gyorsított eljárásban kap letelepedési engedélyt, amivel már dolgozhat és küldheti haza a családnak a pénzt.

Ecuador az egyetlen ország ahova nem kell a kubaiaknak vízum, ezért ide átrepülve megkezdik a szárazföldön való menetelést Kolumbia, Panama, Costa Rica, Nicaragua es Mexikó útvonalon.

A nicaraguai elnök megelégelte az átvonulást és lezárta a határt szerencsétlen kubaiak elôtt, akik most ott tobzódnak és várják, hogy tovább mehessenek. Ennek köszönhetôen tele volt a határ gépfegyveres katonával, elkeseredett kubaiakkal, akik nem adják fel és milliónyi turistával, akik szeretnének egyik országból a másikba jutni.


Végül 12 órás buszozás után megérkeztünk ebbe a pici ékszerdobozba. 
Mindketten imádtuk Granadát! Gyönyörû kisváros, kolóniális stílusban, színes házakkal, nyüzsgõ helyiekkel és mindenhonnan szóló zenével.







Sokat barangoltunk a hôség ellenére, egyszerûen volt valami a városban, ami magával ragadó. 



Ez volt a törzshelyünk a fõtéren.


Újabb vulkántúra, naplementében



Denevér barlang ( Nem kicsi voltam betojva, amikor százával repkedtek felénk)


Láva ( pokol kapuja)


A szülinapom alkalmából megörvendeztettem magam egy csokoládé masszázzsal, ahol tiszta kakaóval vonják be az egész tested és annyira finom puha lesz utána a bôröd, mint a baba popója. Az íze pedig...konkrétan nyalogattam magamról ezt a finomságot. Utána egy napig nem is fürödtem, inkább élveztem a cocoa varázst.




0 comments:

Pura Vida Santa Teresa

Saturday, November 28, 2015 Unknown 0 Comments

Ide is tömegközlekedve jutottunk el, röpke 7 óra alatt. 3 busz, 1 taxi és egy komp segítségével. Üdv hippifalváról, ahol nem igazán van beton út, gyerekkorom Anilin utcájára emlékeztet, csak itt a mindennapos esõ miatt még sáros is. 

A település híres a remek szörfözési lehetõségekrõl és a jógáról. Mi nem is terveztünk mást tenni, mint ennek a két lehetõségnek a teljes kihasználását megfûszerezve egy  édes kis semmittevéssel. 

A várost teljesen elfoglalták a francia és német turisták, de a legtöbb vendéglátó létesítmény és szálloda is az ö kezük alatt futott, volt egy csomó francia pékség, smoothie bár és vega helyek. Az elsõ alkalommal találtam mandula tejet Costa Rica-ban, yiippiiieeeee! Annyira ellazultunk az 5 nap alatt, hogy nagyon fényképet sem készítettünk, úgyhogy be kell érni ezzekkel.

Minden reggel felpattantam a bicajomra, ami inkább volt egy guruló rozsdaszerkezet és eldöcögtem a jóga órámra, minden nap máshova, nehogy megunjam az ehhez hasonló kilátást. 

 A csúcspont az volt, amikor az egyik jóga mester elénekelte Óz a nagy varázsló "Somewhere over the rainbow" címû slágerét az óra végén, majd utunkra engedett minket. Zsolti ez idö alatt bérelt szörf deszkát és lelkesen gyakorolta a hullámok meglovaglását. 

 Egy nap sikerült kimozdulnunk és befizettünk egy hajós kirándulásra, ahol búvárkodással és egy lakatlan szigeten való BBQ ebéddel kedveskedtek nekünk. 


 A sziget egyetlen lakosa Filoména a vaddisznó, aki rettentõ barátságos és imádja a banánt. 

 Ezen kívül fogyasztottunk újabb adag rizses húst ( itt már nem keverik babbal) és némi alkoholt is, és úgy általában 9-10 órákat szunyáltunk :-) 

Nehéz az élet na!

0 comments:

La Fortuna and Monteverde

Saturday, November 28, 2015 Zsoltiii 0 Comments

We left San Jose and headed towards La Fortuna. This village, originally called El Burío, was a sleepy settlement up until 1968, when a thought-to-be extinct volcano called Arenal suddenly erupted, killing 82 people and destroying three villages. Despite El Burío was just 10 km away, was lucky and survived, hence its new name.


Arenal was considered to be the most active volcano up until 2010, throwing rocks, ash, smoke and lava almost every day. It's been "sleeping" in the last few years but as it can be seen from everywhere in town, remains a constant reminder who's boss around there.


There's not much in town apart from some restaurants, sodas (cheap family-run eateries), tip-top Honda motorcycles and 6pm daily heavy rainfall.


On the other hand, hiking in the jungle around (just around, as you can't go near the crater) Arenal was great, assuming you survive the bumpy road to the national park entrance in one of the run down taxis. And that you organise a pick up as well, unless you want to hitch hike on the deserted dirt road.



Another great way to spend a day is in one of the many thermal spas. Dani found a fantastic deal for one of the best ones, the Spring Resorts and Spa, with a 5-star dinner included, for about 40 quid or so. What can I say? We liked.



Anyhow, the next day, two buses and a ferry later we were in Monteverde, an even smaller village up in the mountains, surrounded by rainforests.

There we had some nice dishes, with rice and beans, in sodas like this cooked by some lady


Drunk great coffee at Beso Espresso where they roast their own coffee


Seen this place but decided not to try what Kuki's taste like


Visited some more rainforest



Met this friendly guy


Scared each other with this hairy one


And, what are the chances, with a Hungarian girl Sári, who we hang out with for the rest of the day (Szia Sári! Üdv Zsaninak Antiguàban!)


0 comments:

Welcome to Costa Rica

Sunday, November 22, 2015 Zsoltiii 1 Comments

San Jose was a bit of a culture shock for us, especially for Dani, as we flew in from the wonderfully pretty Hawaiian Islands to the capital city of Costa Rica, in the dark. Getting on the cramped local bus, the chaotic traffic, the noises of the city and the staring local faces made us feel a bit uneasy. In the clouds of exhaust fumes and tropical rain, eventually, managed to find our hotel after about half an hour walk from the bus terminal.

We planned to stay there only for a couple of days, so next morning the first objective was to find the bus station to La Fortuna. There is no central or main bus terminal, depending on the destination, the bus stop you need can be anywhere in downtown in a 20 block radius. Even though we felt much better than the night before, Dani was still uncomfortable that we did not always knew where we were, nor the location of the terminal we needed. I wasn’t that confident either to take my camera on the first trip to town, so apologies but there are not many sightseeing photos of San Jose..


Having lunch at the central market, we did realise that firstly, Costa Rica is not cheap, prices are pretty similar to that in Hungary, secondly that the portions are huge! We also discovered that there is a reason why you don’t come across with Costa Rican restaurants or cookbooks all over the world. The reason being is that there are three kind of food. Rice and beans (casado), rice and beans mixed together (gallo pinto) and rice with some kind of meat, typically chicken (arroz con pollo). That’s it. When we write this, two weeks into our Central American adventures, we still like them, even though there are days when we eat rice and beans twice a day. Strange.

 One of the few highlights of the city centre was the Museo de Oro, a nice display of pre-colombian life and art.

We were so desperate for some good coffee, as we were is Costa Rica after all, and coffee in Hawaii was like hot piss, that in the evening we went out for a quest to find the no 1 cafe in San Jose that luckily happened to be in our neighbourhood.

The area looked like the district of Kõbánya in Budapest, but was full of with trendy bars and restaurants, where the local yuppies and better off university students hang out. Remy, the barrista at Cafeoteca was super friendly and his passion for coffee was overwhelming.


The next day we went on a trip to visit a nearby coffee plantation, again, so sooner or later we need to conclude what we have seen there and the other plantations in Hawaii in an upcoming post.

After the Doka farm, we went to see (or rather not to see in the thick clouds) the Poas Volcano, one of the many actives volcano around the capital city.

Due to the acid rain thanks to the sulfur emitted from numerous vents, the vegetation near the crater varies between lush rainforest and dead, sorry trees.


In the afternoon we headed to La Paz Waterfall Gardens, which turned out to be a fantastic place, a combination of animal refuge, a botanic garden and trails in a tropical jungle scattered with waterfalls.


What a great day it was! The next morning we were on our way on a local bus towards La Fortuna, to see some more volcanoes... but that's another story.



1 comments:

Subscribe to: Comments (Atom)