Bariloche Argentína saját Svájca. Hófödte hegycsúcsokkal, türkizkék hegyi tavakkal és nem meglepô módon télen óriási síparadicsommal.
Persze nyáron is milliónyi turista jön ide túrázgatni, kikapcsolódni és valószínûleg argentína gazdagjainak mind van itt nyaralója amik pont úgy néznek ki, mintha a svájci alpokban egy hüttében élvezné az ember a kilátást.
Egy ominózus 25 órás buszút repített ide minket, amit egész jól viseltünk. Kétszintes busz, hátradönthetô székekkel, lábtámasszal, angolul beszélô dvd filmekkel és teljes étkeztetéssel (empanada rulez) azért ki lehetett bírni :-)
Egyik nap összetalálkoztunk egy nagyon cuki zsidó-magyar bácsival aki Izraelben nôtt fel, de még mindig képes volt velünk magyarul kommunikálni. Ô világosított fel arról is miért özönlik Izrael fiatal népe Patagóniába. Amint leszerelnek a hadseregbôl, fiúk 3, lányok 2 év kötelezô sorkatonaság után, utazni és a szabadban kalandozni szeretnének és Argentínát imádják. Hotelek és éttermek menüje már héberül is megtalálható, ugyanakkor csöppet morbid, hogy rengeteg volt náci katona telepedett itt le Bariloche-ben a háború után.
A városban minden második üzlet csokoládét vagy mennyei fagylaltot árul, úgyhogy itt is megvolt a napi rutin vacsi után. Imádom a fagyit, leéltem 34 évet úgy, hogy azt hittem az olaszok értenek a legjobban ahhoz, hogyan kell megbabonázni valakit gombóc ügyben, de tévedtem. Mindenki rosszul tudja, nem is értem miért nem szóltak errôl korábban, de az argentín fagyi kultúra mindent visz. Dulce de leche ( karamell) dió darabkákkal. Tudnék ezen élni ( meg persze avokádón).
Béreltünk bicót és egy délutánt végigkerekeztünk a környéken. Elôször nem értettük miért mondja a tulaj, hogy a 20 km-es táv 4 óra lesz de aztán rájöttünk. Mert itt nincs egyenes szakasz, csak hegyre fel...
Zsolti párszor elátkozta az ötletemet, de csodás idônk volt és hát gyönyörû vidék na.
Este kapott steak-et, úgyhogy rendbe jött a lelke :-)
Béreltünk autót is, hogy a környezô lake district-et körbejárjuk. Csodaszép vidék, de sok izgalomról nem tudok beszámolni, leszámítva azt, amikor az egyik hostelben Zsolti és 7 lány ( köztük én is) osztozott egy szobán.
Bariloch-et újfenn busszal hagytuk el, (23 órás út) emlékezetes pillanatok között volt egy óriási vihar, amit öklömnyi jégdarabok es földig érô villámok kísértek és mindezt a busz legelsô sorából csodáltuk végig (én inkább próbáltam elbújni az emberem háta mögé). A mi buszunkon kívül minden jármû megállt és lehúzódott az útról ( igen a fák alá) de mi bezzeg rendületlenül mentünk elôre...Egy kicsit berezeltem.
Ha valakinek van lehetôsége ellátogatni az argentín bortermelés fôvárosába, akkor azt hiszem nagyot nem fog csalódni.
Mendoza tökéletes adottságokkal rendelkezik, homokos-köves a talaj, kb 11 hónapot süt a nap és 1000-1500 méterrel a tengerszint felett található a legtöbb szôlô tanya, ami elég egyedi a világon.
Semmi dimbes-dombos vidék, csak csupa síkság, ami fura volt, de nagyon értékeltük amikor kétkerékre pattantunk.
Argentína erôteljesen védi a belsô piacát ezért import tilalom van a külföldi borokra, hiszen bôven el tudják látni a lakosságot és a külföldi piacokat is. Amerika és Kanada után Európa is kezdi felfedezni magának a csodás argentín borokat, legfôképpen a Malbec-et, ami a leghíresebb itt.
Az elmúlt 4 heti argentín kalandozásunk alatt nem is ittunk mást, csakis Malbecet (szinte minden nap) és képtelenek voltunk rosszat találni. De nagyon készültem Mendozára, mégiscsak ez az ôshaza, az anyaföld! :-)
Az, hogy ki mit érez a bor kóstolásakor teljesen személyes, mindenki döntse el maga, ízlések és pofonok ugye, ezért ha egy borszakértô nem ért egyet a lenti ajánlásokkal, akkor az elmehet a kukutyinba zabot hegyezni.
Szóval jöjjenek a kedvencek:
Luján de Cuyo borvidék
Bicót béreltünk annak ellenére, hogy sártengerrel riogattak minket az elôzô napok nagy esôzései miatt, de persze csodás napunk volt ragyogó napsütéssel. Azért mégis vicces dolog ez a borkóstolas bicón, mert elég hamar becsíp az ember lànya és kacskaringósra fogja a tekerést. De nagyon jó móka és a rendôr sem büntet meg :)
Carmelo Patti
Igazi legenda a borkészítés területén, olasz bevandorlóként nagyon jól sikerült érvényesülnie. Díjnyertes cabernet saviougnon és a nagyon ízletes, testes Gran Assemblage: 47% Cabernet Sauvignon, 25% Malbec, 20% Merlot and 8% Cabernet Franc.
Ez nagyon nagy kedvenc volt, a rozéjuk isteni, a Torrontes pedig az új szerelmünk lett. Még sosem hallottunk errôl a szôlôfajtáról és fehérbort sem ittunk Argentínában, ezért nagyon nagy meglepetés volt, egyszerûen mennyei! Még sok ilyet kérnék szépen...
Alta Vista
A francia tulajnak egy tokaji borászatban is van érdekeltsége és nagyon büszkén mutogatták az 5 puttonyost a vitrinben :)
Persze volt itt is malbec, torrontes és különféle blendek egy festôi szépségû birtokon.
Itt sem fukarkodtak a kóstolandó mennyiséggel ezért a vége felé nehezen bírtam egyenesen ülni...
Körülbelül 12 fajta bort kóstoltunk meg ezen a napon, ebédidôben behabzsoltunk egy-két szendvicset, hogy valami felszívja az alkoholt és ne viháncolva érjünk a következô állomásra.
Ide szervezett turával mentünk, fantasztikus volt az egész nap, összesen 4-en utaztunk és a borászatokban sem nagyon nyüzsögtek mások. A túravezetônk egy nagyon jóarc amcsi volt, akitôl rengeteg infót megtudtunk Mendozárol és a borról is.
Pl: az igazi borászok reggel, étlen szomjan kezdenek neki a borkóstolásnak, mert a szájízüket még nem rontotta el aznap semmilyen étel, ital, fogkrém, ergó semmi sem befolyásolja az ízlelô bimbókat.
Domaine Bousquet
A bio bortermelés legendája és a legnagyobb is. Minden boruk 100% organic certified.
(Edi, Abel&Cole is forgalmazza Londonban!)
Hihetetlen, de nehezebb eladni egy bio bort még itt is, az argentínok is csak most kezdenek barátkozni ezzel a szóval.
Pedig a mendozai bortermelôk nagy része amúgy is bió, mert nincsenek bogarak, kártevôk, gombák és nagyon minimálisan kell csak védeni a szôlôket. Inkább a jégesô az ami teljesen tônkreteheti a termést 20 mp alatt, nem ritkák a narancs méretû jégbombák az égbôl.
Gimenez Riili
Nagyon jó a lógójuk és persze a borok is isteniek, egy igazi csaladi borászat, anya apa és 5 fiúcska.
Ha Argentínában elmész egy boltba bort vásárolni elképesztô mennyiségû palack van a polcokon, ezért egy átlag ember vagy legalábbis én csak arra hagyatkozhat, mennyire tetszik neki a címke az üvegen.:-)
Itt különbözô ételekkel kóstoltuk a borokat, tényleg nagyon érdekes, hogy ugyanaz a bor mennyire különbözô ízeket hoz ki, ha mondjuk mandulával vagy sajttal kóstolod meg.
O’fournier
Wow. Az egész olyan volt, mintha egy sci-fi filmbe csöppentünk volna, az egyik legmodernebb épület a térségben és minden része hasznosítva van a borfeldolgozásban.
Nagyon értékelendô, hogy a tulaj helyi mûvészek festményeit promotâlja a pincében.
Itt 5 fogásos gourmet ebédhez kaptuk a különbözô borokat és azt hiszem ekkorra már mindenki viccesre itta magát.
Matias Riccitelli
Utolsó esténket Argentinában ezzel a remekmûvel pecsételtük meg. Nem tudom szavakba önteni mennyire finom, remélhetôleg lesz lehetôségünk Európában is beszerezni.
Addig is viszlát...
El Chalten egy álmos kisváros a Fitz Roy es Cerro Torre hegyek lábánál és úgy becézik, hogy Argentína túrázó fôvárosa. Szuper, itt is szembesülnünk kellett a Booking.com kedves üzenetével miszerint 90%-a a szállásoknak foglalt, a hostelekben meg a full house tábla lógott. Egye fene, benyeljük a drága szállást itt is.
Már rutinosan elindultunk kemping felszerelést vadászni, jaaa hogy az is mind ki van adva. Nem baj, visszanézünk késôbb. Addig szerezzünk pénzt. 2 darab automata van a faluban, az egyik egyáltalán nem fogad el chipes kártyát ( van bárkinek is nem chipes??) A másik meg vagy rossz, vagy kifogy a pénzbôl. Sebaj, lehet dollárt váltani a kisboltokban. Yeahhh van pénzünk! Ez egy cash only város, szinte sehol nem lehet kártyát használni, ha igen akkor plusz 10%-ot felszámolnak muhaha...
Vegyünk élelmet a kempingezéshez, jaaa hogy itt alig van valami a közértben? Nem baj, élünk zabkásán (Zsolti már úgyis imádja), májkrém konzerven és rizsen! Juhuuuu!
Viszont Chile-vel ellentétben itt nem kell belépôt fizetni és a kempingezés is ingyen van! Jaaa, azért van ingyen, mert nincsen semmilyen "facility" csak egy budi...nem baj, más is kibírt 4 napot fürdés nélkül :)
Erre a nagy izgalomra igyunk egy mate teát!
Másnap gyönyörû idôben ùtrakeltünk a teljes felszereléssel. Felcaplattunk a Laguna del los Tres-hez, ahonnan elképesztô kilátás nyílt a híres Fitz Roy csúcsra.
Sátorállításban már profik vagyunk, bár az éjszakai hideget itt sem viseltük tùl jòl.
Következô nap a Piedras Blancas gleccserhez túráztunk, majd pihengettünk az ultra komfortos sátrunkban (remélem érzitek a szarkazmust).
Harmadik nap rekkenô hôségben àtköltöztünk a Laguna Torre-hez,
ahol a lagúnába esett gleccsertörmelékkel hûsítettük megfáradt (és meglehetôsen piszkos) lábainkat.
Hajnali 2 körül lesz igazán sötét az égbolt, ezt onnan tudom, mert felkeltünk csillagokat fotòzni, úgyse alszunk a hidegben. Íme az eredmény ûrszondával és valamennyire a tejút is látszik.
Utolsò nap már csak az volt hátra, hogy visszasétàljunk a városba ès egy óriási fürdôt vegyünk. Szerintem még sosem voltam ennyire koszos, bár errôl a szüleim többet tudnának mesélni.
Mivel az nem lenne szép zárókép, inkább ezekkel búcsúzom.
