Pura Vida Santa Teresa
Ide is tömegközlekedve jutottunk el, röpke 7 óra alatt. 3 busz, 1 taxi és egy komp segítségével. Üdv hippifalváról, ahol nem igazán van beton út, gyerekkorom Anilin utcájára emlékeztet, csak itt a mindennapos esõ miatt még sáros is.
A település híres a remek szörfözési lehetõségekrõl és a jógáról. Mi nem is terveztünk mást tenni, mint ennek a két lehetõségnek a teljes kihasználását megfûszerezve egy édes kis semmittevéssel. 
A várost teljesen elfoglalták a francia és német turisták, de a legtöbb vendéglátó létesítmény és szálloda is az ö kezük alatt futott, volt egy csomó francia pékség, smoothie bár és vega helyek. Az elsõ alkalommal találtam mandula tejet Costa Rica-ban, yiippiiieeeee! Annyira ellazultunk az 5 nap alatt, hogy nagyon fényképet sem készítettünk, úgyhogy be kell érni ezzekkel.
Minden reggel felpattantam a bicajomra, ami inkább volt egy guruló rozsdaszerkezet és eldöcögtem a jóga órámra, minden nap máshova, nehogy megunjam az ehhez hasonló kilátást.
A csúcspont az volt, amikor az egyik jóga mester elénekelte Óz a nagy varázsló "Somewhere over the rainbow" címû slágerét az óra végén, majd utunkra engedett minket. Zsolti ez idö alatt bérelt szörf deszkát és lelkesen gyakorolta a hullámok meglovaglását.
Egy nap sikerült kimozdulnunk és befizettünk egy hajós kirándulásra, ahol búvárkodással és egy lakatlan szigeten való BBQ ebéddel kedveskedtek nekünk.
A sziget egyetlen lakosa Filoména a vaddisznó, aki rettentõ barátságos és imádja a banánt.
Ezen kívül fogyasztottunk újabb adag rizses húst ( itt már nem keverik babbal) és némi alkoholt is, és úgy általában 9-10 órákat szunyáltunk :-)
Nehéz az élet na!
0 comments: