El Chalten
El Chalten egy álmos kisváros a Fitz Roy es Cerro Torre hegyek lábánál és úgy becézik, hogy Argentína túrázó fôvárosa. Szuper, itt is szembesülnünk kellett a Booking.com kedves üzenetével miszerint 90%-a a szállásoknak foglalt, a hostelekben meg a full house tábla lógott. Egye fene, benyeljük a drága szállást itt is.
Már rutinosan elindultunk kemping felszerelést vadászni, jaaa hogy az is mind ki van adva. Nem baj, visszanézünk késôbb. Addig szerezzünk pénzt. 2 darab automata van a faluban, az egyik egyáltalán nem fogad el chipes kártyát ( van bárkinek is nem chipes??) A másik meg vagy rossz, vagy kifogy a pénzbôl. Sebaj, lehet dollárt váltani a kisboltokban. Yeahhh van pénzünk! Ez egy cash only város, szinte sehol nem lehet kártyát használni, ha igen akkor plusz 10%-ot felszámolnak muhaha...
Vegyünk élelmet a kempingezéshez, jaaa hogy itt alig van valami a közértben? Nem baj, élünk zabkásán (Zsolti már úgyis imádja), májkrém konzerven és rizsen! Juhuuuu!
Viszont Chile-vel ellentétben itt nem kell belépôt fizetni és a kempingezés is ingyen van! Jaaa, azért van ingyen, mert nincsen semmilyen "facility" csak egy budi...nem baj, más is kibírt 4 napot fürdés nélkül :)
Erre a nagy izgalomra igyunk egy mate teát!
Erre a nagy izgalomra igyunk egy mate teát!
Másnap gyönyörû idôben ùtrakeltünk a teljes felszereléssel. Felcaplattunk a Laguna del los Tres-hez, ahonnan elképesztô kilátás nyílt a híres Fitz Roy csúcsra.
Sátorállításban már profik vagyunk, bár az éjszakai hideget itt sem viseltük tùl jòl.
Következô nap a Piedras Blancas gleccserhez túráztunk, majd pihengettünk az ultra komfortos sátrunkban (remélem érzitek a szarkazmust).
Harmadik nap rekkenô hôségben àtköltöztünk a Laguna Torre-hez,
ahol a lagúnába esett gleccsertörmelékkel hûsítettük megfáradt (és meglehetôsen piszkos) lábainkat.
Hajnali 2 körül lesz igazán sötét az égbolt, ezt onnan tudom, mert felkeltünk csillagokat fotòzni, úgyse alszunk a hidegben. Íme az eredmény ûrszondával és valamennyire a tejút is látszik.
Utolsò nap már csak az volt hátra, hogy visszasétàljunk a városba ès egy óriási fürdôt vegyünk. Szerintem még sosem voltam ennyire koszos, bár errôl a szüleim többet tudnának mesélni.
Mivel az nem lenne szép zárókép, inkább ezekkel búcsúzom.
Zsolti jó képeket csinál, Te jókat írsz... csak ritkán
ReplyDeletecsók