Bariloche
Bariloche Argentína saját Svájca. Hófödte hegycsúcsokkal, türkizkék hegyi tavakkal és nem meglepô módon télen óriási síparadicsommal.
Persze nyáron is milliónyi turista jön ide túrázgatni, kikapcsolódni és valószínûleg argentína gazdagjainak mind van itt nyaralója amik pont úgy néznek ki, mintha a svájci alpokban egy hüttében élvezné az ember a kilátást.
Egy ominózus 25 órás buszút repített ide minket, amit egész jól viseltünk. Kétszintes busz, hátradönthetô székekkel, lábtámasszal, angolul beszélô dvd filmekkel és teljes étkeztetéssel (empanada rulez) azért ki lehetett bírni :-)
Egyik nap összetalálkoztunk egy nagyon cuki zsidó-magyar bácsival aki Izraelben nôtt fel, de még mindig képes volt velünk magyarul kommunikálni. Ô világosított fel arról is miért özönlik Izrael fiatal népe Patagóniába. Amint leszerelnek a hadseregbôl, fiúk 3, lányok 2 év kötelezô sorkatonaság után, utazni és a szabadban kalandozni szeretnének és Argentínát imádják. Hotelek és éttermek menüje már héberül is megtalálható, ugyanakkor csöppet morbid, hogy rengeteg volt náci katona telepedett itt le Bariloche-ben a háború után.
A városban minden második üzlet csokoládét vagy mennyei fagylaltot árul, úgyhogy itt is megvolt a napi rutin vacsi után. Imádom a fagyit, leéltem 34 évet úgy, hogy azt hittem az olaszok értenek a legjobban ahhoz, hogyan kell megbabonázni valakit gombóc ügyben, de tévedtem. Mindenki rosszul tudja, nem is értem miért nem szóltak errôl korábban, de az argentín fagyi kultúra mindent visz. Dulce de leche ( karamell) dió darabkákkal. Tudnék ezen élni ( meg persze avokádón).
Béreltünk bicót és egy délutánt végigkerekeztünk a környéken. Elôször nem értettük miért mondja a tulaj, hogy a 20 km-es táv 4 óra lesz de aztán rájöttünk. Mert itt nincs egyenes szakasz, csak hegyre fel...
Zsolti párszor elátkozta az ötletemet, de csodás idônk volt és hát gyönyörû vidék na.
Este kapott steak-et, úgyhogy rendbe jött a lelke :-)
Béreltünk autót is, hogy a környezô lake district-et körbejárjuk. Csodaszép vidék, de sok izgalomról nem tudok beszámolni, leszámítva azt, amikor az egyik hostelben Zsolti és 7 lány ( köztük én is) osztozott egy szobán.
Bariloch-et újfenn busszal hagytuk el, (23 órás út) emlékezetes pillanatok között volt egy óriási vihar, amit öklömnyi jégdarabok es földig érô villámok kísértek és mindezt a busz legelsô sorából csodáltuk végig (én inkább próbáltam elbújni az emberem háta mögé). A mi buszunkon kívül minden jármû megállt és lehúzódott az útról ( igen a fák alá) de mi bezzeg rendületlenül mentünk elôre...Egy kicsit berezeltem.
Zsolti, de jó dolgod volt... :)
ReplyDelete