Viva Cuba
Képtelenség egy hónapnyi kubai kalandozást néhány mondatban és képpel illusztrálva bemutatni, ezért kiragadtam néhány emléket és a többit majd személyesen. :)
Nyilván másoknak is eszébe jutott Kubát gyorsan meglátogatni, mielôtt az amerikaiak újra megszállják, aminek következtében meglepôen sok turista igyekezett ugyanazon az útvonalon végiglátogatni a szigetet. |
| Utcai életkép |
Kíváncsi vagyok, ha valóban bekövetkezik a változás, ha valóban nyitnak, ha valóban lesz internet és kereskedelmi tévé, mi történik a kubai emberekkel. Vajon többet nem fognak a házuk elôtt az utcán üldögélni, vajon fognak egymással cseverészni? Vajon lerombolódik az önképük a sok buta kapitalista reklámtól? Vajon elvesztik az élethez való hozzáálásukat és csak a vagyonszerzés lebeg majd elôttük?
Nehéz megjósolni, de nagyon örülök, hogy mi is megismerhettük ezt az országot annak minden csodájával és szörnyûségével.
 |
| Plaza Kuba style |
Nehéz megjósolni, de nagyon örülök, hogy mi is megismerhettük ezt az országot annak minden csodájával és szörnyûségével.
Amìg nem nélkülözöl alapvetô dolgokat nem fogod megtudni mit is jelent például a többrétegû wc papír hiánya.
Szerintem aki kicsit is food sznob és szereti a különleges ételeket, annak Kuba elég rettenetes. Próbàltam lélekben felkészülni, de szembesülni azzal ami itt van, illetve ami nincs az néha nagyon kimerítô volt.
 |
| 12 forintos kávét szürcsölve |
Szinte mindenbôl hiány van, jegyrendszer van, nincsenek közértek, illetve abban a párban ami a nagyobb városokban fellelhetô, azokban sincs sokminden, a legtöbb pékségben egyfajta kenyér van. Tej csak a 7 év alatti gyerekeknek jár...
 |
| A kínálat |
A magunkfajta túristának pedig marad az étterem. Vannak ugyan Panamericana boltok, ahol import cuccokat lehet venni méregdrágán. A Nestle vanilia fagyi es Spar termékek, no meg az általam sokat fogyasztott brazil kekszek itt fellelhetôek. De ha megéhezel napközben és nem akarsz étteremben ülni és nem túl ízleteset fogyasztani, akkor marad a helyi sajtos pizza.
Persze volt alkalmunk párszor egész jót enni (rizs, hal) de ha Kuba egyszer felszabadul és szembesülnek azzal a fogalommal, hogy gasztronómia és kulináris élvezetek akkor aztán lesz nagy öröm.
Mint minden, a vendéglátó egységek is állami kézben vannak és a legtöbb helyen, minimum kétszer, háromszor annyi alkalmazott van foglalkoztatva illetve unatkoztatva, mert semmit sem csinálnak, csak üldögélnek, amíg egy társuk dolgozik. Ennek következtében elképesztôen sokat kell néha várni és mindenki tudja éhes Danci nem cuki.
Az ügyintézés mint fogalom itt teljesen más dimenzióban létezik, bármilyen banki szolgáltatás minimum egy fél nap sorbanállást igényel. Persze egyszer két zacskó kekszért én is vártam 45 percet, a szükség nagy úr.
Néha kétségbeestem, hogy akár egy üveg ásványvíz beszerzése is 1 órás keresgélést vett igénybe, nem is beszélve a mini pizzáról amit általában ebédre ettünk. Elkényeztetett, elvárosiasodott vagyok, megszoktam Londonban, hogy mindenhol van mit enni-inni és nehéz volt megtanulni, hogy itt semmi sincs, amikor én éppen megéhezem.
Az is fura, hogy nem nagyon lehetett egyezkedni, alkudozni a kubai néppel. Egy nagyon szegény avokádós bácsi szottyadt avokádojáért nem akartam 1 dollárt fizetni, de nem volt hajlandó eladni nekem olcsóbban. Inkább nem adja el és nem lesz pénze. Érthetetlen volt számomra.
Camagüey városi temetô felügyelõje beszélgetést kezdeményezett velünk, végre valakivel angolul diskuráltunk. Egy nagyon mûvelt, rock zene kedvelô Louis nevû bácsi, aki közölte, hogy a Lokomotiv GT az egyike a legjobb zenekaroknak és Kovács Kati énekes egy istennô!
Nagyon remélem, hogy eljut Havanaba márciusban, amikor is a Rolling Stones jön Kubába koncertezni.
Senora Felicia, Trinidadi házianyukánk minimum 80 éves, több mint 50 éve házasok az urával és képes volt kicsoszogni elénk a buszpályaudvarra, egy táblát tartva a nevemmel maga elé, és még az erôszakos taxisokkal is megbírkózva az elsô sorban várt minket mosolyogva.
Összetalálkoztunk a havannai buszpályaudvaron Edinával és Andorral, akik szintén Londonban élnek már egy ideje és rettentô jóarcok. Pár napot együtt kalandoztunk és köszönjük amigos, minden percet!
Azok a gyönyörû régi autók mindenhol. Rengeteget utaztunk 60-70 éves járgányokban, minden elismerésem a szerelôké, akik életben tartják és mérnöki zsenialitással gurulásra bírják az autókat.
 |
| Helyi BKV |
Az építészet! Voltunk egy csomó városban, megcsodáltunk egy csomó fõteret, de nem tudtam megunni a koloniális építészet csodáit ebben az országban.
Lóháton jártuk be Vinales környékét, óriasi sárban és itt szeretném leszögezni, hogy egyikünk sem tud lovagolni. A lovász annyit mondott, no problem horse is semi-automatic. Jaaa, az úgy már oké..
Lépten nyomon ránk akartak sózni valamit: taxi, szivar, rum, étterem, a buszpályaudvaron konkrétan megrohantak, hogy az ô házukban szálljunk meg.
1 hónap után kicsit fárasztó volt már, de ugyanakkor lelkifurdim is volt, hiszen az emberek többségének ez az egyetlen lehetôsége bármifajta jövedelemszerzésre.
Az is érdekes, hogy a “casa particular” a helyi B&B tûnt a legjövedelmezôbb bevételi forrásnak. Minden szálláson bejárónô szolgálta fel a reggelit, mosott, takarított a vendégek után, miközben a tulaj és családja ugyanúgy otthon üldögélt.
Befizettünk egy tengerparti all inclusive szállodába pár napra, ahol nagyon élveztük, hogy nyugtunk van és nem kell élelmet, szállást vadászni. A legjobb, hogy még a napi budget-be is belefért ez a pár nap luxus. |
| Egy átlagos (nem casa particular) nappali |
 |
| Ez pedig egy átlag casa particular |
 |
| A tulajnak itt annyira jól ment, hogy csinált egy konditermet a tetõteraszra |
 |
| Cayo Coco |
Alapvetôen nagyon örülünk, hogy meglátogattuk és körbeutaztuk ezt a különleges országot, de ugyanakkor azt is vártuk már a vége felé, hogy eljöhessünk és újra egy szabad, fejlett világban találjuk magunkat. Ez pedig nem más, mint Argentína, amirôl a következô blogposzt szól majd :)
jóóóó!
ReplyDeleteImádlak benneteket
Nagyon jo a blog :) Élvezet olvasni!!! :)))
ReplyDeleteCukik vagytok <3
Nagyon jo olvasni és a semi-automatic ló nagyon kényelmes lehetett!
ReplyDelete