Auckland és a kezdetek
Auckland nagyon sokat adott nekem 2 nap alatt amíg a városban voltunk.
Ha még nem tûnt volna fel én egy városi lány vagyok és az oly régóta nélkülözött nyugati kultúrát itt visszakaptam végre.
Kezdjük azzal, hogy mindenki angolul beszél és végre értem mi zajlik körülöttem. MEGFIZETHETETLEN.
Mindenki szuperkedves. MINDENKI.
Újra van lehetôségem egészségesen étkezni, hatalmas választék van a zöldség, gyümi és más superfoodok között és könnyen elérhetôek. 4 hónapig mandulavajról álmodoztam.
Szerintem ebben a városban a legnagyobb az egy fôre jutó kávézók száma. Itt jelezném a kiwik nem isznak szar kávét, szóval ez itt Dancinak menyország.
Sokat sétáltunk és nagyon tetszett az egész város, látszik, hogy gondolkoznak amikor új életteret alakitanak ki a népnek és úgy tûnt ez egy nagyon élhetô település.
Igen, drága ország, de mivel mi Londonban élünk, azzal is fogjuk összehasonlítani az árakat és így azért nem halálos. Nehéz überelni az anyaországot.LOL
Zsolti is eljutott végre fodrászhoz és megszabadult a mackóbundijától. Muhahaha
Ismét igénybevettük az AirB&B-t ami itt is elég népszerû. Mondanom sem kell, hogy szállásadóink mindenre gondoltak kényelem szempontjából és a testradírtól elkezdve az illatos gyertyákig minden járt a szobához.
Épp most zajlik az új zászlóról történô népszavazás, íme a döntôsök...a pafrány nyerni fog.
Nem indult zökkenômentesen, Zsolti elég hamar összeszedett valami gyomorbajt, aztán megfázott és egy hétig köhögött.
Plussz 3 napig ömlött az esô ami leredukálta a mi napi aktivitásunkat is. Aztán persze minden jóra fordult, kisütött a nap és Zsolti is elfogadta, hogy most bizony mi is lakóautósok lettünk. Bár a kocsit továbbra is úgy vezette mint az otthoni Z4-et…
Minden nap mozgásban voltunk, jöttünk mentünk, minden nap más kempingben aludtunk. Mivel nekünk nincs WC az autónkban nem is aludhatunk erre kijelölt parkolókban, tehát marad a fizetôs szolgáltatás, amik egyébként nagyon szuperül felszerelt kempingek.
Aludtunk a város közepén egy lámpás keresztezôdésben kilakított parkolóban, konténer kempingben, tengerparton, folyó mellett az erdôben, szôlôföldek mellett, hegyen és még sorolhatnám. Aludtunk 6 dolláros állam által fenntartott csak egy budi van a semmi közepén helyeken és volt olyan kemping, ahol szauna is volt vagy volt egy kemping amelyiknek saját sörfôzdéje volt. Szóval kipróbáltunk mindent.
Elképesztôen jól aludtam, köszönhetôen a jó levegônek, a síri csendnek és a világítás hiányából fakadóan a kellemes sötétségnek. Igaz az otthonunk annyira pici, hogy az ágyban még felülni sem lehet, csak laposkúszásban közlekedni és a mini hûtônk és az összes pakolóhely a matrac alatt volt, ezért mindig ki kellett mászni és Zsoltit kitessékelni reggelente, hogy élelemhez jussunk.
Sokan tanácsolták, hogy inkább a déli szigeten töltsünk több idôt, mert az még szebb, de mi adtunk esélyt az északi résznek is elosztva 10-17 napra az idônket.
Új-Zéland nagyobb mint Anglia, kevés az egyenes út, általában 100 km/h a max sebesség és olyan gyönyörû a táj, hogy nem is akarsz gyorsan menni. Szerintem a mi egy hónapunk kicsit kevés, 2 hónap ideális lenne az itt nyaralásra, csak gyôzzük anyagilag hahahaha.
4 millió ember, 40 millió bárány és 80 millió oposszum uralja a szigeteket, sajnos az utóbbit folyamatosan látod az aszfalton kiterülve, autók áldozatául esve. Én mindet megsirattam, de amúgy kártevônek minôsítették ôket, ezért mindenhol próbáltak rávenni, hogy vegyek oposszum prémbôl készült kesztyût vagy kulcstartót. Hát köszi de nem!
Azon kívül, hogy tönkreteszik a növényzetet, lerágják az új cserjéket, madarak tojásait is elcsenik, továbbá tuberkolózist terjesztenek ami az állat és tejgazdaságoknak óriási kárt jelent.
Utazâsaink során feltûnt a német túristák elég nagy számú jelenléte, kivétel nélkül mindenhol, de itt Új-Zélandon az az érzésem, hogy Németországban vagyunk. Az összes kemping és látványosság, az összes túraútvonal mind mind szinte csak lelkes német lakókocsis nyaralóból állt. Felmerült a kérdés, vajon ki maradt otthon?
Egyébként Kubában is 99%-ban német túristák kalandoztak, meg visszagondolva mindenhol ôk vannak a legnagyobb számban. Nagy az ország és dübörög a gazdaság és szeretnek utazni...gondolom.
Irjááá még!
ReplyDeleteSzuper jók az írások!!
ReplyDeleteSzuper jók az írások!!
ReplyDelete