Sydney

Tuesday, April 19, 2016 Unknown 0 Comments


Sydney az a város, ahol tudnék élni. Ha mondjuk fiatalabb lennék egy tízessel, hogy ne kelljen megint mindent elôrôl kezdeni és új életet kialakítani. Ne izguljatok drága család, majd talán a következô életemben megvalósítom ezt is.
Minden van itt, amitôl erre az elhatározásra jutottam és most nem fogok magyarázkodni, egyszerûen jó itt, az ember ezt érzi. Sok helyen jártam már és sok helyen éreztem jól magam, de kevés alkalomml gondoltam magamban, hogy akkor most legszívesebben itt letáboroznék. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a várost.

Az idõjárás és az álomszép tengerpartok erõsen befolyásolták a vigyorok számát az arcunkon, nekem a Manly es Coogee beach tetszett a legjobban.


A tömegközlekedés Kicsit Londonta emlékeztet, ezt az állomást mintha már láttam volna. Egyébként csúcsidõben itt is hömpölyög a dolgozó nép a city-ben.


A botanikus kertben egy egész napot el lehet tölteni, informatív és gyönyörû.



Ez a huncut ibisz nagyon elkanászodott a városban és amint lehet lecsap a gazdátlan ételmaradékra.


Milliónyi kép készült a híres operaházról, ez most legyen elég ízelítônek.


Úgy tûnt ez az esküvô szezon Sydney-ben, lépten nyomon fotózásokba botlottunk. Nem rossz a háttér ugye apu?


Akkor most jöjjön egy kis cukiság a négyzeten, elmentünk egy állatkertbe, ahol ilyen kis lurkókkal lehetett randizni.


Amíg van kaja addig nagy baj nem érhet.


Daisy még bébi koala, 20-22 órát szunyókál egy nap.


A kenguruk szabadon ugrándoznak, a kezedbôl esznek és nagyon kedvesek.

Õ itt gyúrós kenguru, a fônök.


 Közel a városhoz fekszik A Blue mountain régió, ahol csillagászati árakon lehet csak ingatlan biztosítást kötni, mert gyakori a bozót tûz. Tényleg nagyon szép itt, de nem szeretnék àllandóan attól rettegni, hogy a tûz elnyeli az otthonom.

Ez egy régi bányász lak, már lakatlan.

Szeretünk nagyvárosokban felhôkarcolókat nézegetni, rácsodálkozni ezekre az óriás épületekre és szemlélni, ahogy zajlik körülöttük az élet.



Vidám találka helyeket alakítottak ki a dolgozó népnek, ebédelésre és csevegésre.


Sydney óriási és folyamatosan növekszik, építkezések minden mennyiségben, de próbálják a zöld, természetes övezetet is egyensúlyba helyezni.


Nagyvárosi problémák itt is vannak, a Millers Point nevû lakónegyed szociális lakásait épp most árverezik el. Ez a kis közösség 30 éve Sydney egyik legjobb helyén biztosított több száz embernek otthont, nagyon olcsón. A kormány viszont úgy döntött, hogy eladja az ingatlanokat befektetôknek, akik új lakóparkokat fognak ide építeni. A kormány szerint minden eladott ház árából három másikat tud építeni, de persze azt a több száz embert addig is elköltöztették és nem lehet tudni, ki hol és mikor fog lakáshoz jutni. Szomorú volt itt sétálni, látni azokat akik nem adják fel és nem hajlandóak elhagyni az otthonukat.

Ez mennyire igaz!

A Sydney-i halpiac kötelezô annak, aki szeretne egy hatalmas hal lakomát olcsón megúszni, mindent lehet kapni ami ehetô az óceánban.


Mindenkit beengednek, még a japán celebeket is vicces ruhában.
Egyébként a város 15%-a àzsiai bevándorló.

Nagyon tetszett tobábbá, hogy vasárnap 2.5 dollárért lehet tömegközlekedni, egész nap, bárhova ( komp, vonat, busz). Ezzel is szeretnék elérni, hogy kevesebb autó legyen az utakon. 

Ha lesz lehetôségem beszélgetni Londonban élô ausztrálokkal (akikbôl elég sok van) meg fogom kedvesen kérdezni, ugyan mi vette rá, hogy itthagyja ezt a király országot, tényleg nem értem...

0 comments: