Útban Wellington felé
Zsolti még betegen nem vállalkozott a Tongariro nemzeti parkban lévô hegyi út megmászására, úgyhogy egyedül vágtam neki a majd 20 km-es túrának. Kaptam esôt, orkán erejû szelet, 35 fokos meleget a röpke 5 óra alatt, de megérte.
3 aktív vulkán és smaragd színû tavak mentén halad az út, Gyûrûk ura forgatási helyszínek és gejzírek kísérték az utam, nem mondom, hogy nem fáradtam el a végére.
Újabb borvidék újabb borkóstolás, Martinborough-ban vagyunk. Itt annyira közel voltak a borászatok, hogy gyalog vágtunk neki, ami az elfogyasztott bormennyiség utàn biztonságosabb is volt.
Pinot Noir, többször is nekifutottunk, próbálkoztunk, de egyik sem nyerte el a tetszésünket. Pedig ez a borvidék híres a pinot-ról, de csöndesen elkönyveltük magunkban, hogy ez nem lesz a kedvenc és inkább maradunk a sauvignon blanc-nal, ami méltán híres Ùj-Zélandon.
Nyugodt szívvel tudom ajánlani az Ata Rangi, Martinborough Vineyard es Margrain borászat fehérborait.
Ideje volt kipróbálni az itteni termálfürdôt egy kis iszapos pakolással megspékelve, ez lett a vége...
Bôrünk határtalanul boldog volt a sok jótékony hatású ásvànyi anyagtól ( A fürdôruhám kevésbé)
Wellington szeles. Nagyon. De ennek ellenére besoroltuk az élhetô városok kategóriába, hiszen csudaszép, érdekes és minden van ami egy normális élethez kell. Ingyenes múzeumok, tengerpart, kávézók, éttermek, kultúrális élet stb.
A "kemping” ebben a parkolóban a kikötô mellett volt. Este annyira fújt a szél, hogy csak úgy dobálta a kis kocsinkat és olyan érzésem volt, mintha egy szimulátorban feküdnék.
A híres Te Papa Tongarewa múzeumban találkoztunk egy óriás tintahallal is. Nem, már nem él...
Az utcákon andalogva az volt az érzésünk, mintha San Fransisco-ban lennénk. A hàzak, a meredek dombok, az üzletek hasonló benyomást keltettek.
Vacsorát egy éjszakai piacon fogyasztottunk majd utána megcsodáltuk a helyi táncsulik elôadását a fôtéren.
Köszi Wellington, viszlát!
0 comments: